Tegnap találkoztam egy nagyon kedves lánnyal. Ő is autoimmun betegséggel él együtt. Beszélgettünk.
Elmesélte, hogy korábban hosszú időn keresztül jógázott. Abbahagyta, mert a másfél óra gyakorlás annyira kifárasztotta, hogy a nap hátralévő részében már csak vegetálni volt ereje.
Kérdeztem tőle, hogy gondolt-e rá, hogy esetleg lerövidítse a gyakorlását, akár 15-20 percesre. Éppen olyan hosszúságúra, ami még feltölti, boldoggá teszi és inkább hozzátesz a mindennapjaihoz, mint elvesz.
Azt válaszolta, hogy erre még nem igazán gondolt.
Hogy miért írom le mindezt?
Mert nagyon sokan állunk így a jógához, sőt az élethez is.
Ha valamit nem tudunk 120%-al csinálni, akkor abba bele sem kezdünk. Inkább havonta egyszer kipréselünk magunkból egy alkalmat, amiről mi azt gondoljuk, hogy az “tökéletes”, aztán isszuk a levét hosszú napokig, vagy akár hetekig a testünk és a lelkünk kizsigerelésének.
A jóga van érted és nem te a jógáért!
A jóga egy kiváló rendszer, életmód, amelynek egyik legfontosabb célja éppen az, hogy TUDATOSSÁ válj magadra és a testedre. Ez pedig azt jelenti, hogy nap mint nap megfigyeled magad, az állapotod, az érzelmeid és éppen annyit gyakorolsz, amennyi jólesik. Lesznek napok amikor ez 10 percet jelent és lesznek olyanok is, amikor sokkal többet. De az is előfordulhat, hogy leginkább az szolgálja a javad, ha egyáltalán nem gyakorolsz csak pihensz.
Hidd el! Napi 10 perc rendszeres gyakorlás sokkal hasznosabb lesz számodra, mint 4 hetente másfél óra.
Térj vissza önmagadhoz, a belső megfigyeléseidhez és engedd el azokat az elvárásokat, amiket a külvilág, vagy éppen TE állítasz magad számára!
A jógának nincs mértékegysége. 
