Az egészség egy teljesen hétköznapi, természetes állapot egészen addig, amíg meg nem kapjuk a diagnózisunkat.
Az autoimmun betegségekben az a nehéz, hogy ez a diganózis gyakran együtt jár a “nem gyógyítható, de karbantartható” státusszal is.
Mit hallunk ilyenkor mi perfekcionista autoimmun betegek?
Hogy nem vagyunk egészségesek.
Hogy nem vagyunk tökéletesek.
Hogy hibás termékek vagyunk.
Hogy hiába törekedtünk erre egész megelőző életünkben, soha többé nem leszünk tökéletesek.
Elgondolkoztál már azon, hogy mit is jelent valójában EGÉSZSÉGESNEK LENNI?
Pusztán a betegség hiányát?
Egy meghatározható tünetegyüttes hiányát?
Lelki vagy fizikai jóllétet?
Egy érzést?
Egy állapotot?
A fájdalom hiányát?
A papír hiányát?
Biztos vagy benne, hogy egészséges voltál addig amíg nem kaptad meg papíron az ellenkezőjét? Egyik napról a másikra történt mindez, vagy egy folyamat része a diagnózis? Valaminek a vége, vagy valaminek az eleje? Veszteség, vagy lehetőség?
Nem tudom te hogy vagy vele, de engem nagyon sokat foglalkoztattak ezek a kérdések. Azt gondolom, hogy nincs rájuk jó vagy rossz válasz. Beállítottságunktól, lelki állapotunktól, a tüneteink súlyosságától függően lehetnek személyenként mások és mások. De akár egy személ is láthatja másként a válaszokat a körülmények függvényében.
Én arra jutottam, hogy:
AZ EGÉSZSÉG NEM MÁS, MINT EGYENSÚLY.
Egyensúlyban lenni önmagunkkal, a környezetünkkel a minket körülvevő világgal.A test a lélekkel és a szellemmel. Az anyagiak a lelkiekkel. Az én a többiekkel.
Egy olyan komplex állapot, ami nem egyszerűen abból áll, hogy nem fájsz sehol, vagy nincsenek tüneteid.
Egyesnúlyban lenni önmagaddal, a környezeteddel. miközben az egyes életterületeid (énidő, munka, mozgás, család stb.) is egyensúlyban vannak egymással.
A körforgás örök. Ha kibillensz az egyensúlyból, és ez a helyzet hosszú távon így marad, az megbetegít. Eleinte enyhe tüneteket produkálsz (fejfájás, gyomorégés, alvási problémák) aztán egyre súlyosabbakat.
Valahol meg kell szakítanod a körforgást!
Te mikor engedted meg Magadnak utoljára, hogy legyen valami ami csak Rólad szól?
Szokott lenni rendszeresen néhány lopott pillanatod, amikor senki más ne számít, csak Te?
Mikor tettél valamit csak magadért?
Mikor kényeztetted a tested?
Mikor tápláltad a lelked?
Mikor érezted úgy utoljára hogy megérdemled?
Mikor árezted utoljára, hogy szereted magad?
Tudom, hogy szeretsz adni. Tudom, hogy mások mindig előrébb vannak.
Van egy rossz hírem:
Az egyensúly nem jön létre magától. Neked kell megteremtened!
Mások kárára. Akár a szeretteidére.
Önzőség?
Miért?
Természetes kiégni másokért?
Elvárható kiüresedni másokért?
Indokolható megbetegedni másokért?
Ki várja el?
Elvárja egyáltalán valaki?
…
Vagy csak Te magadtól? A saját maximalizmusod miatt?
A megoldás Benned van.
Először a saját belső egyensúlyodat kell megteremtened, ez pedig eredméyezi majd a teljes egész helyrebillenését, végül pedig a tünetek enyhülését és megszűnését is.
Adj időt magadnak és gondold végig, hogy hol és mikor billentél ki az egyensúlyodból! Kezd ott, ahol a legtöbb elmaradásod van magaddal szemben! <3
Mi a te első lépésed az egészség irányába?
